Véglegesen elutasította a Fővárosi Ítélőtábla a perújítást a Hajógyári-szigeti emberölés ügyében, ezzel hatályban maradt az alapítélet, amely bizonyítottság hiányában felmentette az ügy két terheltjét az ellenük emelt vád alól – közölte az ítélőtábla kedden az MTI-vel.
Azt írták: a Fővárosi Törvényszék 2016. április 20-án felmentette a két biztonsági őrt a társtettesként elkövetett emberölés miatt emelt vád alól, mivel nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy 2011. december 3-án a hajnali órákban ők voltak azok, aki a sértettet a Hajógyári szigeten bántalmazták, majd a Dunába dobták, amibe a sértett belehalt. Az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a sértett édesanyja kezdeményezett perújítási eljárást arra hivatkozva, hogy jogi képviselőjüknél önként jelentkezett egy tanú, aki olyan körülményekről tudna beszámolni, amely a terheltek bűnösségének megállapítását eredményezhetné.
Hozzátették: a fellebbviteli főügyészség perújítási nyomozást rendelt el és ennek keretében kihallgatták a büntetés-végrehajtási intézetben büntetését töltő tanút is. A beszerzett bizonyítékokat figyelembe véve a Fővárosi Ítélőtábla elrendelte a perújítást.
A megismételt perújítási eljárás során a Fővárosi Törvényszék kihallgatta a tanúkat, az elsőfokú bíróság azonban az újonnan jelentkező tanú vallomását számos lényeges kérdésben következetlennek és ellentmondásosnak találta még saját – a perújítási nyomozás során tett – vallomásához képest is. A tanú az ellentmondásokat igyekezett bagatellizálni, kitérő válaszokat adott, vagy pedig arra hivatkozott, hogy már nem emlékszik pontosan minden részletre.
A törvényszék megítélése szerint azonban az ellentmondásokat nem magyarázza meg a cselekmény óta eltelt idő, ugyanis a tanút először a cselekmény után nyolc évvel hallgatták ki, és ahhoz képest csupán másfél év telt el a tárgyalási kihallgatásáig. A bíróság úgy foglalt állást, hogy a vallomása nem hiteles, állításait a tárgyaláson kihallgatott tanúk és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok tételesen cáfolták, ezért arra nem lehetett tényállást alapítani. Mivel a tanú vallomása nem volt hiteles és bírói bizonyossággal nem támasztotta alá a vádlottak bűnösségét, a törvényszék elutasította a perújítást – írták.
Hozzátették: a végzés ellen az ügyészség fellebbezett arra hivatkozva, hogy a tanú vallomása a lényeges kérdések tekintetében következetes volt. A fellebbviteli főügyészség a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a terheltek vád szerinti bűnösségének kimondását és velük szemben büntetés kiszabását indítványozta.
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően, a perújítást elrendelő végzésben foglaltakat szem előtt tartva folytatta le a perújítási eljárást. Végzésében részletesen számot adott arról, hogy a tanú nyomozati és tárgyaláson tett vallomásai között milyen ellentmondások feszülnek, ezeket a tanú kihallgatásával, szembesítésekkel sem lehetett feloldani.
Helyesen állapította meg, hogy a tanú önmagának is ellentmondó vallomásrészleteit a rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen cáfolták, amelyekre valóban nem lehetett elfogadható magyarázat a tanú kihallgatásai között eltelt másfél éves időtartam. Összességében az ítélőtábla is egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a tanú vallomása nem volt hiteles, az egyéb bizonyítékokkal együtt értékelve nem volt alkalmas a jogerős ítéletben rögzítettől eltérő tényállás és az alapján a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítására – írta a bíróság.
A Fővárosi Ítélőtábla ezért nem találta alaposnak az alapítélet hatályon kívül helyezéséért és a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapításáért bejelentett ügyészi fellebbezést, és kedden helybenhagyta az elsőfokú bíróság perújítást elutasító végzését.
