A Szent Korona sokkal több, mint egy díszes ötvösmunka. Jogforrás, jelkép, ereklye, nemcsak tárgy, de eszme is, hordozza erősségeinket és gyengeségeinket, tanúja küzdelmeinknek, abroncsa közös sorsunknak, büszkévé tesz, figyelmeztet hivatásunkra, emlékeztet nemzeti együvé tartozásunkra – mondta Áder János köztársasági elnök a Szent Koronáról rendezett konferencián kedden, az Országházban.
A Veritas Történetkutató Intézet, az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és a Magyar Történelmi Társulat által A Szent Korona és a koronázási jelvények története és szerepe a 20. században címmel szervezett konferencián az államfő kiemelte: a magyar hagyományban régi a meggyőződés, hogy “a Szent Korona sokkal több, mint egy díszes ötvösmunka. Jogforrás, jelkép, ereklye”.
A Szent Korona jelentőségének kettősségére utal a konferencia címében a két szó is: a koronázási jelvények “története és szerepe” – mutatott rá.
Úgy látja, a szigorúan vett történet fényes pillanatok és viszontagságok vegyülete, de a Szent Korona szerepe nagyobb és teljesebb, mint “a tárgy története a születéstől a Parlament kupolaterméig”.
A magyar koronának a sok válságban, trónviszályban, háborús kataklizmában régen el kellett volna pusztulnia, “Európa egyik legrégebbi felségjelvénye azonban megmaradt” – közölte.
Áder János hangsúlyozta: a tudomány józan érveit figyelembe véve sem túlzás azt állítani, hogy “a Szent Korona megmaradása valóságos csoda”, az egyik legszebb közös csodánk, hogy “a dicső és kevésbé dicsőséges időkben is társunk maradt”, és “velünk hordozza a századok minden búját és örömét, minden megpróbáltatását és újrakezdését”.
Azt mondta: a korona egy térben és időben kiterjedt közösség összetartozásának jelképe, államiságunk szimbóluma, “nemcsak tárgy, de eszme is”, hordozza erősségeinket és gyengeségeinket, tanúja küzdelmeinknek, abroncsa közös sorsunknak, büszkévé tesz, figyelmeztet hivatásunkra, emlékeztet nemzeti együvé tartozásunkra.
A köztársasági elnök arról is beszélt, hogy a 21. századi magyar ember főhajtása csak akkor lehet igazán hiteles, ha a tudása is az, “ha nemcsak a korona szent nekünk, de hiteles története is az”.
Jó tudni, hogy a magyar tudományos közéletben kitüntetett helyen áll ez a szemlélet, hogy a történészszakma hazai szervezetei szívükön viselik a koronázási jelvényekkel kapcsolatos kutatásokat, és hogy a Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatókat összegyűjtő Lendület-csoportjai között is ott találni a Szent Koronával foglalkozó csapatot – tette hozzá.
Áder János azt hangoztatta: hálával kell gondolni mindazokra, akik az elmúlt évszázadok során a Szent Korona megmentésében a gondviselés munkatársai voltak, és köszönetet kell mondani azoknak, akik ma is védik, óvják, kutatják.
Megjegyezte: remélhetőleg múltunk alaposabb ismerete több tudást, bölcsességet ad a jövő nemzedékeknek.
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere hangsúlyozta: a világtörténelemben a magyar az egyetlen nemzet, amelynek koronája nemcsak díszes ékszer, hanem szent szimbólum, az államiság és függetlenség jelképe, az ország integritásának és szuverenitásának őrzője, jogrendszerünk forrása és garanciája, történelemformáló erő, a magyar nemzet reménysége, fennmaradásának és virágzásának záloga.
Mint mondta, a Szent Korona eszme máig nemzetösszetartó erő, amelynek értelmében az ország és a hatalom nem az uralkodóé, hanem a koronáé, amelynek része az uralkodó és a nemzet, ketten együtt alkotnak egy egészet. A Szent Korona jogait a történelem mindig helyreállította, és ezek a jogok a jövőben sem szűnnek meg – tette hozzá a tárcavezető.
Szakály Sándor, a Veritas főigazgatója arról beszélt, hogy a magyar történelemben meghatározó szerepet játszott a Szent Korona, összefogott egy nemzetet, egy országot, ezért illő méltón megemlékezni róla.
Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnöke elmondta: a Szent Korona kutatásakor építeni kell elődeink ismeretére, ha szükséges, meg kell cáfolni, meg kell haladni a következtetéseiket, és módot kell adni az utódoknak, hogy ugyanezt velünk kapcsolatban is megtehessék.