Az 1956-os forradalmat jellemző nemzeti egységhez hasonlította az idei országgyűlési választások hangulatát a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter a Hét évtized távlatából – az 1956-os év című csütörtöki budapesti konferencián.
A magyar szabadságszerető nép. Az 1956-os forradalom során nagyon sokféle ember akart egy irányba menni, és ehhez hasonló érzület volt öt hónappal ezelőtt is – mondta Tarr Zoltán.
A politikus reményét fejezte ki, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója olyan választóvonal lesz, amely után a magyarok – elfogadva egymást és kezükbe véve életüket – olyan országot építenek együtt, amely hű az ’56-osok emlékéhez és céljaihoz.
Személyes élményeit megosztva arról beszélt, hogy 2024-ben európai parlamenti képviselőként többször mondták neki más tagállamok politikusai, hogy a magyarokat mint a szabadság népét ismerik a világban, Európában. Rámutatott: a magyarok sokfélék, és ilyenek voltak az 1956-os forradalomban és a forradalomra való emlékezésben is.
Hetven évvel ezelőtt a magyarok azt gondolták, hogy mást szeretnének és máshogy szeretnének, sokfélék voltak, „de a lényeg az, hogy együtt voltak és együtt csináltak valamit” – hangsúlyozta.
Tarr Zoltán kijelentette: a magyar szabadságszerető nép, és „most nagyon világosan és erősen megjelent, hogy szerettük volna a saját kezünkbe venni a saját életünket”. „Magyarok vagyunk, és ez az élet nem egyféle és egyforma. Nagyon sokféle dolgot akarunk, és most, hogy a szabadság elindult, látjuk, hogy mennyifélét akarunk” – fogalmazott a miniszter.
Karácsony Gergely főpolgármester közölte:
1956 legfontosabb példamutatása, hogy „a hazaszeretet nem más, mint sokféleség”. „Tudunk egyszerre különbözőek lenni”, mégis összetartók, hiszen csak így tud egy nemzet – ahogy 1956-ban „velünk egyszer már megtörtént” – önmaga fölé nőni – fogalmazott.
Szavai szerint az konferencia egyfajta nyitó eseménye az 1956-os forradalom 70. évfordulós megemlékezéseinek, hiszen – mint emlékeztetett – ma 70 éve a Városháza dísztermében megtartott írószövetségi közgyűlés is okkal tekinthető a forradalom előzményének. Akkor történt először, hogy egy hivatalos intézményen belül demokratikus eljárással megbukott a sztálinista hatalom személyi, politikai akarata – mondta a főpolgármester, hozzátéve: ez a 70 évvel ezelőtti szeptember 17. tette lehetővé, hogy az Írószövetség alig több mint egy hónappal később a forradalom szellemi, politikai alakítójává válhatott.
Fontos lenne, hogy a forradalom 70. évfordulója Nagy Imre szerepének és emlékének a rehabilitációjáról is szóljon. „Nagy Imre visszahelyezéséről az 1956-os történelmi panteonban” – fogalmazott.
Az elmúlt 16 évben a „hatalmi akaratnak alárendelt vulgáris és emlékezetpolitika” ’56-ot is egyfajta sérelemtörténetté akarta silányítani. A forradalmi megemlékezésekről Nagy Imre kiradírozásával le akarták választani a baloldali hagyományt, de 1956 emlékezete Nagy Imre összetett szerepének megértése nélkül szükségképpen csonka marad – mondta.
Csonka marad akkor is, ha nem vesszük tudomásul, hogy arra az újra és újra ránk erőltetett kérdésre, hogy kié is ’56, az a helyes válasz: „senkié, mert mindenkié” – jelentette ki Karácsony Gergely. Hozzátette: ha új cezúrára vagyunk képesek, akkor a hivatalos emlékezetpolitika kiinduló pontjai is lehet, hogy ’56 magasztosságát nem a sok „vagy„, hanem a rengeteg „és” adja. Nem Mindszenty vagy Nagy Imre, hanem Mindszenty és Nagy Imre – említette példaként.
Karácsony Gergely úgy fogalmazott: „talán most, talán a 70. évfordulón elkezdhetjük magunknak visszaküzdeni az esélyt a szabadság méltóságára. Úgy például, hogy tudomásul vesszük: a nemzeti lobogón 1956-ban kitépett, kiszakított lyuk nem ürességet, nem valamifajta hiányt jelent, hanem éppen annak az erkölcsi igazságát, hogy soha senki, semmilyen ideológia nevében senkinek nem mondhatja meg, hogy hogyan kell szeretni a hazát.”
„Nagyon szeretném hinni, hogy 70 évvel 1956, az emberi méltóság forradalma után nemcsak ideje, de lehetősége is van annak, hogy a nemzet végre tényleg megbékéljen önmagával. Hozzájárul ehhez, ha van bátorságunk szembenézni ’56 összetettségével, sokféleségével és ellentmondásaival” – zárta beszédét a főpolgármester.
A Hét évtized távlatából – az 1956-os év című konferenciát az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából a fővárosi önkormányzat és a Budapesti Művelődési Központ szervezte.










